Chat kinyitása
Bejelentkezés Regisztráció
«
1
»

Interjú Rafflával

Örömteli élmények mellett csalódások jellemzik a Nógrád megyei Raffla pályáját. A tartalmas interjúból megtudhatjátok, hogyan vélekedik a szabad stílusban is nagyon tehetséges MC a hazai hip hop közösségről, múltról, jelenről és jövőről.

G. R.: - Freestyle MC ként kezdted a pályafutásodat. 2005-ben indultál az It’s Rite Freestyle Battle elnevezésű versenyen, amiből aztán sorozatos rendezvény lett és így többször is megmutathattad a tehetségedet nagy közönség előtt. Milyen emlékekkel nézel vissza ezekre?

 

Raffla: - Teljesen vegyes érzelmeim vannak, egyrészt mert annyit kaptam direkt és indirekt módon is a versenytől, hogy ez kifejezhetetlen, másrészt mert életemben ennyire nagy csalódás nem ért még zenei oldalról. Próbálom röviden: 2005-ben, teljesen viccből noszogattak, hogy induljak, és emlékszem, először konkrétan egy sarokkal odébb álltam meg, mert nem mertem lemenni a helyre nevezni. Tipikus kis bojtár a nagyvárosban effektus, egyszerűen nem ismertem a magyar underground valóságot, és mocskosul lámpalázas voltam. Aztán továbbjutottam, legjobb 8 lett belőle. MC Gőz ejtett ki, aki később meg is nyerte az egészet, de nem éreztem vereségnek, ellenkezőleg…valami kinyílt bennem, főleg mert Qka, Újonc és Györemix mind kiszúrt az akkor még százvalahány nevezőből, csupa pozitív dologra nyitva rá a szemem magammal kapcsolatban. Itt kezdtem el hinni benne, hogy nem vagyok ehhez hülye.

Később '06-ban és '07-ben is durván leszerepeltem ugyanitt, de megvolt a tanulsága: a lelki problémáid vagy rendbe teszed, vagy megfojtják, amit szeretsz. Jézusom, mai napig szégyellem ezt a két évet, és az egyikről még videó is van fent.

2008-ban az esélytelenek nyugalmával indultam, hisz előtte két évig égtem, így nem volt már se nyomás, se lámpaláz, valamint helyre is tettem az életem, meg is lett az eredménye. 3. lettem, és itt láttam először bele ebbe a világba mélyebben, bár ekkor még nem akartam se elhinni, se elfogadni, amit látok, és ami tavaly és tavalyelőtt kicsúcsosodott a versenyeken.

Egy számomra gyengén sikerült 2010-es verseny után (2009-ben nem rendezték meg) 2011-ben 2. lettem egy Bigmekkel lezavart kissé fáradt döntő után, tavaly pedig ugyanezen a helyen végeztem a Knozah B-vel vívott csata után. Az utóbbihoz nem is fűznék hozzá semmit, vannak a nyitott szemmel járók, meg a rajongók. Nálam az előbbiekből lesznek az utóbbiak szépen lassan. Nála az utóbbiak trollkodnak az előbbieken. Arról nem is beszélve, hányszor néztem el neki kétszínűséget és tiszteletlenséget ugyanezeken a versenyeken. Sebaj, egyszer csak rájönnek az emberek hogy nem 15.000 lájktól lesz valaki zenész. Egyszerűen mocsok dolog volt, amit a zsűri bizonyos része művelt. Külön érdekesség, hogy mikor a közönség megszavazta nekem a bajnoki címet, akkor hirtelen lett harmadik kör, ahol be se fejezhettem az egyik komoly rímtrilógiám, konkrétan félbe lettem vágva. Nem kell hinni nekem, ott a videó a neten, a vágatlan!

 

Csak azt bánom, hogy nem dobtam a mikit és nem mentem el sörözni valami normális helyre. Konkrétan nyolc éve alázkodtam meg a nagy magyar irigységtudás és alázatnélküliség kombónak, de idén véget vetettem ennek, mert az OSG zászlaja alá bemutyizott versenyen már nem voltam hajlandó indulni, egyfajta tiltakozásként a jelen állapotok ellen. Minden tiszteletem viszont a Kannibáloknak, konkrétan sokat köszönhetek a versenynek és személyesen nekik is, sokat tanultam tőlük. És elnézést a kisregényért, de ez durva darázsfészek bennem, sosem nyeltem le még ennyit senkitől és semmitől, mint itt.

 

G. R.: - Mi motivált arra, hogy ne csak freestyle-ban nyomulj, hanem legyenek megírt Raffla dalok? Hogyan kezdődött ez a dolog?

 

Raffla: - Kezdettől fogva zenélni, írni szerettem volna, a freestyle inkább poénnak, hobbinak indult pár haverral, akik időközben felnőttek, én meg nem. (Nevet.) Egész kisgyermek koromtól motivált voltam az alkotásra, írásra és egyebekre, nagyrészt unalomból és magányból táplálkozott a minden felé érdeklődő és mindenre nyitott személyiségem. Az első zenéimen ez meg is látszott, a házilag felvett demóm egy merő érvágás volt. (Nevet.) Kicsit később összekaptam magam, ebből lett az első nyilvánosságot látott, „Előhang EP” című szösz. Szóval mondhatni, előbb volt meg az írogatás és a komplexebb produktumok iránti vágy, mint a freestyle, és a mai napig fel tudok pattanni a plafonra amikor freestyle MC-ként skatulyáznak.

 

G. R.: - 2009-ben jelent meg az előbb említett „Előhang EP” letölthető formában, ezt követte 2011-ben az „Óesté EP”, ez már kézzelfogható lemezként. Milyen visszajelzéseket kaptál ezekről?

 

Raffla: - Az „Előhang EP” derült égből tarkónrúgás ként érte a közvetlen környezetem is, de ahogy néztem, az underground rap körök egy nyitottabb szemű részét is. Már rég fel voltak pattintva a nóták, mikor egy netes oltás annyira felhúzott a jogosságával - mit tettem le eddig ugyan, ha olyan bőszen kritizálok, tudom, tipikus, de a jogossága ütött meg - hogy szóltam pár havernak és kölcsön kamerával meg állvánnyal kimentünk vasárnap és felvettünk pár képet, amit jobb híján klipnek kereszteltünk el. Ez lett az „Ismerlek”, és meglepően sokan felfigyeltek rá. Itt éreztem először, hogy van valami a levegőben ezzel kapcsolatban, mert azon túl, hogy a kliphez például személyes jó haver, Ice is lejött - akit a Vinyl Warriorz-ból ismerhettek főként - illetve pár számomra nagyon fontos ember…itt éreztem először, hogy ha mások ennyire hisznek a dologban, nincs jogom kételkedni magamban. Mai napig a legnézettebb youtube dolgom amúgy, szóval azt hiszem bemutatkozásnak tökéletes volt, még ha esetemben csak kis számokról beszélhetünk is.

 

Aztán pár év csend, rengeteg földhöz ragadt probléma, főleg pénz és kapcsolati tőkehiány. Majd '11-ben elegem lett ebből és "csakazértis" alapon összehoztam az Óestét fizikai formában is legyártva, furcsa kimondani, de meglepően jó eladással. Szívem szerint újravenném, de így marad, mert akkor ott ez voltam én és a körülményeim. Se klipet, se promót nem kapott, így is meglepő, mennyien emlékeznek róla nótákra és a mai napig hallgatják új arcok. Így azt hiszem, sikerült átadni vele, amit át akartam, és számomra ez az elsődleges, átadni valamit. Természetesen mivel én vidékről és nem titkoltan nyomorból indulva, a kötelező rapbulikat és bájmosolyokat, pacsizást és spanolást kihagyva képzeltem ezt el, se elég hírverésem nem volt, hogy terjedjek, se elég haverom hozzá, hogy nyomjanak a kellő helyekre. Ha ehhez hozzátesszük a kreatív oldalt is, miszerint már-már nevetségesen eredeti, amit csinálok, pláne érthető, miért nem tartok még ott, ahol már 5 éve kellene. Mert ahol most tartok az kiborító, már ha az ismertségi mutatóimat nézzük. Sebaj, változni fog ez nem sokára!

 

G. R.: - Több MC-vel készült közreműködésed, mint például Pitta, vagy Mateloveics. Melyik közreműködésedre vagy a legbüszkébb?

 

Raffla: - Úúú, lássuk csak...Mateloveics, Shaolin és Pina Genius, Pitta, Hívatlanok és Soma. Ja, meg életem legelső közöse Flashman nevű, szintén nógrádi sráccal. Mindre jó érzéssel gondolok, egyrészt mert szeretek másokkal dolgozni. Jól esik, mikor tartják annyira a zeneiségem, hogy a saját világukban is látni szeretnék. Másrészt, mert általában olyan emberekkel jutottam el idáig, akikben rengeteg értéket láttam, látok. Ha valamit ki kell emelni, az a Somával közös „Látszat és Láttatás”, mert mai napig azt gondolom, hogy ő a nagy magyar UG világunk egyik legszembetűnőbb vesztesége, aki mocskosul kemény MC lehetett volna, ha nem ábrándul ki idejekorán ebből a mocskos közegből. Így élete első és nagyon remélem, azért mégsem utolsó stúdiófelvétele volt a velem közös dala. Már akkor Triek bítre, jelzem ez az Előhang ideje! A mai napig imádom hallani, ha előveszem félévente. Bele is kapartattam az „Óesté” nyitódalának refrénjébe a hangját ebből a dalból.

 

G. R.: - 2010 végén a Csillag születik műsor dalversenyére jelentkeztél a „Pont ennyi” c. daloddal. Ennek mi lett az eredménye? És ha már ennél a témánál tartunk, mi a véleményed azokról a rapperekről, akik kereskedelmi TV-csatornák tehetségkutató versenyeivel próbáltak feltörekedni, de az underground szférához semmi közük?

 

Raffla: - Tetszett a verseny mentalitása, amikor kiírták, hogy előadótól függetlenül a dal íróját díjaznák, így úgy gondoltam, megérdemel annyit, hogy komolyabban vegyem. Beneveztem egy verseny-exkluzív dallal, aztán valahol odafent ez megtetszett egy szerkesztőnek, így a szombat esti versenyműsor összes produkciója után leadott minivideók egyikében kaptam egy mini interjút és egy kis fényt. Tetszett, jelnek vettem teljesen. Egy három perces videó kapott helyet a szavazás meghosszabbítása érdekében a műsorban mielőtt eredményt hirdetnének. A videó még mindig látható a vonatkozó weboldalon, és bár plusz felkéréseket, fellépést, vagy hasonlót nem hozott, azért sok szájból kiesett a májkrémes kenyér akkor este, amikor az egész ország által nézett műsor legnézettebb pontján ott mosolyogtam a tévében velük szembe. Azóta érezhetően komolyabban vesznek a városomban, ennyi haszna mindenképp volt, és csak azt sajnálom, hogy ehhez egy ilyen félig mázli dolog kellett. A dal egyébként egyik személyes kedvencem az eddigi cuccaim közül, szóval nagyon örülök, hogy jött ez a verseny.

Tehetségkutatós rapperek…Szögezzük le, senkitől nem irigylem se a fényt, se a pénzt! Nem zavar, ha másnak jó. Az zavar, ha önzőségből, karriervágyból bármit megtesznek egy pici csillivilliért, ezzel fojtva meg kismillió tehetséges, legendákat alázó lelkű és tudású zenészt, és nem magamra gondolok. Minden olyan arc, legyen raparc, vagy metálgitáros, vagy jazzista, aki elmegy egy ilyen műsorba, egyrészt buta, hisz nem is látja mit segít elő létezni a saját tudásával, amit mellesleg ingyen bocsát rabszolgasorsra, másrészt kártékony, ezáltal írtandó. Például Plazma meg a PJZ, zeneiségét tekintve botrány. Egy-egy sapkából meg bő nadrágból álló légvár csak sajtburgerként szolgálható fel, és a néző így is fogja használni. Aztán hazamegy és eszik valami normális kaját. El nem tudom képzelni, mi lenne, ha azt a normális kaját, amit otthon eszik, szintén mi termelnénk ki magunknak, itt és most. Leszögezném, azzal sincs baj, ha a magyar underground szférához nincs köze valakinek, sőt mocskosul jó dolog az. Én sosem tartottam magam a mai magyar underground rap közösség tagjának, sőt sértőnek érzem, ha ezekkel az arcokkal emlegetnek egy lapon. Aki része ennek a média alatti másodrendű rabszolgaláncnak, semmivel sem jobb, mint mondjuk Plazma.

 

G. R.: - Eszerint nem tartod magad undergound előadónak és nem ismered el ezt a közeget. Inkább a mainstream felé hajlasz? Szögezzük le ezt, hogy szerinted mit jelent Magyarországon underground MC-nek, és mit jelent nem underground MC-nek lenni!?

 

Raffla: - Nem hiszek választóvonalban sem műfajilag, sem gazdaságilag underground és mainstream téren. Talán régebben lehetett szakadás valóban a nagy nyilvánosságot kapó produktumok és a feltörekvő rétegek között, mikor is utóbbi táplálta az előbbit folyamatosan. Mára azonban az internet korában és a zene - és egyéb kreatív dolgok - üzleti oldalának gyökeres átalakulásával ez a két meghatározás értelmét vesztette, inkább maradt szociális, szokásjogú megnevezés mindkettő, mint valós kategória. A mai "underground" szcénában van nem egy, többszázezer rajongót magáénak tudó előadó, míg az "A kategória" nem egy arca is küszködik, hogy legyen fele, vagy negyede a hallgatósága az előbbi UG sztárénak. És ezzel nincs baj. Minden változik, a kreativitást körülvevő üzlet is, el kell fogadni. Szóval nem hiszek különbségben ilyen téren. Ha az általánosan elterjedt magyar fogalmak szerint nézzük, akkor viszont nem vállalok közösséget azzal a közeggel, amit ma magyar rap undergroundnak próbálnak nevezni, hogy egységesség érzetét sugallja, közösség látszatát keltse. Tovább megyek; nem csak ilyen téren, de a zenén belül sem hiszek a stílusokra osztásban, címkézésben. Ahogy Hugh Laurie mondta; a zenei műfajok megnevezései arra jók, hogy egy lemezboltban tudd, nagyjából mit hol keress. Ahova meg amúgy sem jár már szinte senki sajnos. Csak zene van. A skatulyákat mi teremtjük már, függően saját szűklátókörűségünk mértékétől.

 

G. R.: - A „Pont ennyi” után egy évvel következett egy újabb TV-s szereplésed, a NekedValó c. műsorban kétszer is rappeltél. Mesélj erről!

 

Raffla: - Ribár Joci barátom, aki a Dialektus csapat koordinátor fejeként jelenik meg a sztoriban, ajánlott be, mikor egy RTL-es szerkesztő felkérte őt, mert kéne nekik egy MC "SOS-ben". Joci volt olyan rendes és rám gondolt, ez még az „Óesté” lemez nyara előtti tavasz volt, én pedig már csak miatta sem mondtam nemet, meg hát alapból nem mondok nemet, különben nem hívnak többet. Elsőre freestyle volt, természetesen totál máshogy, mint ami meg volt beszélve. Így kötöttem ki egy színpadon Benkő Dániel úrral és Pákóval, és mondjon bárki bármit, ezek a formák mocskosul nagy arcok ám az öltözőben. Aki a szerepükkel azonosítja őket az olyan sötét, mint aki azt hiszi, hogy Ganxsta Zolee gengszter. Másodszorra megírt dalt vittem volna, ha hagynak időt, így a fele freestyle volt. Ez volt a „Képmutatás”, stílszerűen, hisz a Való Világról volt szó. Elég borsos dolgok voltak az eredeti szövegben, amit el is nyomtam volna, ha tudok koncentrálni és nem a zenét keresem, amit a stúdióban egyszerűen szó szerint nem lehetett hallani, csak sejteni. Hallani is a felvételen, abszolút nem Raffla szint. Sebaj, ott voltam, megcsináltam, a tévéseknek tetszett, hisz harmadszorra is visszahívtak volna, mikor is kimondtam, hogy ha már ott vagyok, lehessen már normális minőségben előadni. Erre azt mondták visszahívnak mindjárt, és ez a „mindjárt” azóta, több mint két éve tart. Érdekes élmény volt, újat nem mutatott, hisz a televíziózásban és mozgóképgyártásban volt már tapasztalatom ezelőtt annyi, hogy ne lepődjek meg a backstage-en, de se Jocit, se mást nem akartam cserbenhagyni vele. Szóval elmentem, megéltem, nem bántam meg.

 

G. R.: - Visszatérve a freestyle-ra, a Dialektus Freestyle Battle-ön szintén dobogós helyezést értél el. Láthatunk még téged improvizálva szövegelni a közeljövőben?

 

Raffla: - Mindenképp! Minden fellépésemen van freestyle is, bár nem szeretem túlzásba vinni. Legutóbb Funktasztikus balassagyarmati fellépésén és a gyarmati sörfesztivál Critical Reality fellépésén kerültem fel pár sor erejéig. Funk konkrétan iszonyatosan tisztelni való módon felhívott Flashmannel együtt, mert ismeri mindkettőnket, míg a C.R.-nél meg annyira megmozdítottak a srácok, hogy felmentem a show végén. Ritka jó pillanat volt. Nem tervezem a versenyzést már, mert nincs értelme - magamnak rég bebizonyítottam ebben, amit be akartam, másoknak meg már nincs értelme. Akármit teszek le, a netes trollsereg mindig hangos. Egyszer még szeretnék egy 100 %-os formát kipattintatni színpadon, mint amilyen a 2008-as It's Rite bundán volt, de semmiképp sem országos versenyen, vagy helyi versenyen, vagy akármilyen versenyen. (Nevet.)

 

G. R.: - A Trógerek Klubja mixtape-en is szerepet kaptál egy dal erejéig, amelynek címe „Állj félre légyszi!” és egy ózdi származású beatmaker, Danny Wilde készítette a zenéjét. Kinek a nevéhez fűződik ez a mixtape és hogyan férhet hozzá, akit érdekel?

 

Raffla: - Mocskosul jó érzés volt, mikor meghívtak rá, még jobb, hogy amikor kijött, úgy éreztem valami eredetibb dologhoz adhattam a nevem. A Trógerek Klubja facebook oldal moderátor-trógerjeinek köszönhető, a zene végén is megemlített Rináldónak és Viktornak. Mind őket, mind a mixtape letöltési linkjét, mind a kannásbor legélénkebb magyar rajongó-lájkoldalát a facebook.com/TrogerekKlubja oldalon lehet elérni.

 

G. R.: - Több klipped is megjelent a youtube-on. Hogyan zajlottak a munkálatok? Várhatóak még Raffla videók a közeljövőben?

 

Raffla: - Az első (Ismerlek) egy kis mini DV kamerával és sok-sok vigyorral készült, talán ez érezhető is rajta. A másodikat (Rabszolgasirató 2) egy, a városunkban évek óta tevékenykedő amatőr filmkészítő duónak adtam a kezébe, a történetet és az elképzelést átadva, a többit teljesen rájuk bízva. Nem kellett volna, de jó tanulópénz volt. A sok helyszín miatt három napos forgatás volt, végül is azért a koncepció így visszanézve is életképes, sőt... De a megvalósításon múlt, hogy ez nem durrant akkorát, amekkorának szánva volt. Egy élő zenekaros klipet is forgattattam velük, mintegy lehetőségként a javításra, de itt már tarthatatlan szintet hoztak és mikor ennek hangot adtam, a szakmai hozzá nem értésem és egoizmusom volt az egyetlen érvük az általam felhozott objektív, azóta is helytálló észrevételekre. Szóval útjaink elváltak, miután kifizettem a félig elvégzett munkát, merthogy egy jó barátommal ketten vágtuk nézhetőbbre a klipet. Sajnos ez általánosságban elmondható rólam, túl sokat nézek ki emberekből és túl sokáig bízok. Ezeket a szakmai tudásomat kétségbe vonó csesztetéseket felhasználva jutottam el odáig, hogy életemnek ezen a területén szerzett tapasztalataimat is szeretném kézzel fogható formába önteni végre. És mivel véletlenek nincsenek, a szél össze is sodort Dancsok Zoli kollegával, aki azon túl, hogy operatőr-vágó-kütyümániás, személyesen is egy fontos emberke lett. Látható is ez a legutóbbi (Nem lát, nem hall, nem beszél) klipen, ez teljesen kettőnk keze munkája. Ahogy egy facebook postban leírtam már zenész profilomon, a szakmai tudásomban kételkedők remélem, figyelnek még. Konkrétan én írtam, rendeztem, terveztem meg a beállításokat, szerveztem meg a napot, de például sminkesünk úgy lett, hogy Zoli szólt ismerősnek. Az ő technikai szettjével forgattunk, az ő gépén vágtunk, és sorolhatnám még. Abszolút csapatmunka. Több volt tervben, de most ennyire volt lehetőség.

 

Biztos, hogy várható a jövőben több videó, rendszeresebben…bár idén már sajnos nem tudok kitenni semmi hasonlóan nagyot, de a távolabbi tervekben van nem egy hasonló együttműködés Zolival, illetve nagyobb költségvetésű, televíziót megcélzó klipek is szerepelnek. Valamint jövőre szeretném elindítani az ez irányba mozgó vállalkozásom is, mert a zene mellett ez a másik életcélom.

 

G. R.: - Nógrád megyében élsz. Mi a véleményed az ottani hip hop kultúráról?

 

Raffla: - Nyilván vannak, akik otthon egy mikrofonnal csinálgatják a dolgukat, de a megyénkre jellemző a kihaltság. Balassagyarmaton egyetlen MC "verseny" volt, klasszikus freestyle battle, amit meg is nyertem, de azóta semmi, pedig reméltem, hogy elindult valami. Sajnos a közönség itt másra és máshogy nyitott, mert bár a közelmúltban volt nem egy Busta fellépés a városomban, senki nem a hip-hop közelisége, hanem az egyéb oldalai miatt látogatott el rá. Tehát a hip-hop bulik sem azok nálunk igazán. Mondjuk ebből a magyar underground ízvilágból speciel örülök, hogy kimaradtunk, talán az egyetlen ennyire egyedi és eredeti, fertőzetlen megye vagyunk ezzel. Vannak ennek azért árnyoldalai is, erről pedig nem a rendezvényszervezés, hanem a közönség tehet.

Valahol szeretnék igény- és ízlésformáló magasságba nőni, hogy felrázhassam a megyét végre, mert totális a csend - legalábbis a megye nyugati oldalán. Íratlan kulturális szabály, vagyis inkább tény ugyanis, hogy Balassagyarmat kistérségi központi szerepe gyakorlatilag a nyugat nógrádi központot jelenti, míg Salgótarján kelet-Nógrád szíve, egyben hivatalos megyei központ is. Innen hallom a lábdob-pergőt dörögni, és ez jó, mert a szakadás a megyén belül, mint mindenben, ebben is nagy…és ha már ezen áthatolva idáig is elhallani, hogy odaát Akkezdet, illetve Funktasztikus bulikat szervez, akkor annak mindenképp élő és lélegző dolognak kell lennie. Fentebb említett Soma barátom is tarjáni, illetve ismerem még innen - vagyis inkább észrevettem, hogy vannak - a szintén fentebb említett Critical Reality-t, akikkel remélem, tudunk még kommunikálni majd dolgokról, mert szeretem a hazai pályát. Ja, hát majdnem kihagytam basszus, a Real Trill-es Awful Dog a szomszéd falu szülötte (jó, város, de igazából az országban szerintem BP-n kívül talán 2-3 város van és azok se itt). Ismerem még hiphop.hu fórumozós korából, és senkit ne tévesszen meg a szerepe, amúgy egy nyíltszívű gyereknek ismertem meg!

A megye legnagyobb eredménye szerintem Mogyi, városunk szülötte, de ez meg csak a backstage fanatikusoknak érdekes. Ő menedzserkedik, Akkezdet, TheShow, Punáék, ilyesmi nevek köthetőek hozzá, ha jól tudom.

Minap amúgy beszóltak, miért hívom magam a megye legjobb MC-jének, ami már csak azért is érdekes, mert sosem hívtam magam így, pláne nem gondolkodtam így magamról. Nyilván valakinek csípi a szemét, hogy nem csak pofáztam, hanem mentem és képviseltem a városom 8 évig országosan, meg számtalan helyen. Egyszer például totál véletlenül beestem az első Batta Hangja versenyre valamikor ’08-ban, amit meg is nyertem, és aminek köszönhettem pár jó havert később…de érted, menni, versenyezni, nem félni, csinálni - ezek arcoskodó dolgok. Kommentelni, lájkolni, diszlájkolni, youtube nézettségen eldönteni ki MC és ki nem, ezek a rajos dolgok. (Nevet.)

Összegezve a nógrádi hip-hop kultúra se jobb, mint az országos. Annyiban jobb talán, hogy mivel itt nem lüktet annyira, kevesebb a szardobálás.

 

G. R.: - Egyre több ismerősöm utazik külföldre a jobb megélhetés reményében. Te is ezt az utat választottad; mire ez az interjú megjelenik, már valószínűleg nem Magyarországon leszel. Mik a terveid a jövőre nézve?

 

Raffla: - Így van, én is beállok a félmillió Londonban mosogató mellé. Muszáj. Senki nem mondhatja, hogy nem próbálkoztam eleget itthon. 27 éves vagyok és abszolút saját bőrömön tapasztaltam a magyar kasztrendszer többszörösen előítéletes, taposó átjárhatatlanságát. Így most a tervem kimenni messzi földre, tőkét gyűjteni ahhoz, hogy önmagam producere és menedzsere lehessek - vagy ha időközben valaki látná a bizniszt bennem, nem haragszom meg egy email-ért - és 1-2 éven belül televízió, rádió által juthassak el nagyobb tömegekhez, ami már rég megtörtént volna, ha le tudok annyit tenni az asztalra amennyi ehhez szükséges. Nem a tömeg motivál, hacsak annyiban nem, hogy szeretnék változást hozni, esetleg átadni valamit és jobbá tenni a jelenlegi helyzetet. Én a zenéért és a zenének akarok élni, ez pedig csak úgy működik, ha a zenéből élek, ahhoz pedig ez kell. Szigorúan önmagamat hozva és maradva annál, aki vagyok, hiszem, hogy olyan színfolt lehetek a palettán, amiből kb 10-12 éve hiány van, vagy ha belegondolunk, nem is volt ilyen eddig. Maximum a nagyobb fénnyel több oldalam mutathatnám meg végre, mert sokak nem tudnak mit kezdeni vele, de nem vagyok egy szimpla siltes sapka. Ugyanez a célom a mozgóképgyártással. Túl sok bilincsem volt, ami miatt eddig nem tehettem a tudásom és a mondandóm az emberek elé, és még így is sikerült elérni azt, ahol most tartok. Kutya kötelességem hinni magamban ezek után. (Nevet.)

Így most kicsit csiszolgatom odakint az angolom, aztán elég tőkével hazajövök, és nekimegyek a dolognak úgy, ahogy akkor is tehettem volna, ha mondjuk BP-re születek egy kicsit normálisabb anyagi helyzetű családba.

Elég konkrét elképzelésem van, egy része már készen várja, hogy publikálhassam, de az Óestével ellentétben ezt nem fogom elsietni…és el fogom érni. Páran ezen nevetnek most, ahogy '05-ben nevettek az első It's Rite-on. Vajon most is nevetnek még?

 

G. R.: - Én nem nevetve sok sikert kívánok neked! Köszönöm az interjút!

 

Raffla: - Köszönöm! Rám fér, és én köszönöm a lehetőséget! Nyitott szem, nyitott fül - nyitott szív!

 

 

Az interjút készítette: S.R.

2013-09-22

További bejegyzések

«
1
»

Támogatók