Chat kinyitása
Bejelentkezés Regisztráció
«
1
»

Egymásközt az utca hercegével

Könyvének megjelenése kapcsán, pályájának korábbi éveire is kitérő kérdésekkel kerestük fel Tysont.

Kezdetben Dopeman mellett volt vendég MC, aztán Ogli G-vel közösen megalapította a T.K.O. nevű gengszter rap formációt, majd évekkel később szólókarrierbe kezdett. Kicsi Tyson nevéhez fűződik több kiadott hanglemez, rengeteg videoklip és már egy regény is. A józsefvárosi rapper első könyvének megjelenése apropóján készült az alábbi interjú.

 

 

G. R.: - Amikor olvastam a könyvedet, eleinte az volt az érzésem, hogy ez egy novelláskötet, hiszen az első fejezetek önmagukban is felérnek egy emlékezetes, jól megszerkesztett történettel. Aztán később már összefüggnek egymással a fejezetek és regénnyé alakul a sztori. 100%-osan át lehet érezni a soraidat, néha megnevettetnek, néha elgondolkodtatnak. Mondd el az olvasóknak, hogy mi késztetett a regény megírásra!

 

Kicsi Tyson: - Az a frankó, hogy nem volt a világon semmi célom azzal, hogy elkezdtem írni. Csak írtam bele a nagyvilágba, és az lett a vége, hogy egy csomó embernek megtetszett. Legyártattam belőle párszáz darabot saját célokra, és egyszerűen osztogattam. Aztán Indián, a kliprendező srác odaadta a Libri kiadó főszerkesztőjének, hogy olvassanak már bele, mert állítólag jó volt a cucc. A vége az lett, hogy kiadták, és most ez az első olyan regény, amit egy rapper írt. Magáról a könyvről azt kell tudni, hogy valóban sok történetből áll össze az egész egyetlenegy nagy képpé. Pontosan ezt szerettem volna elérni a könyvemmel. Hogy mindenki találjon benne, egy magára vonatkozó fejezetet, amin hangosan nevet vagy halkan magába száll. Tudod egy olyat, aminek a sztorija ismerős lehet a saját életéből…Azt mondják beletaláltam elég szépen. Ezért érezted át Te is minden soromat.

 

G. R.: - Aki szereti a hip hop kultúrát, annak az ezzel kapcsolatos kezdeti élményei olyanok, mint az első randevú emléke. Mesélj erről az időszakról!

 

Kicsi Tyson: - 1984 előtt már Grandmaster Flash-re breakeltem a kis barátaimmal a belvárosi utcákon. Csóró kis majmok voltunk. Nem volt semmink, csak a hitünk egymásban meg az, amit a környéken tanultunk az életről… Az, hogy az erősebb kutya baszik jobbat. Mondjuk, ma már tudom, hogy az okosabb is… A legjobbak akartunk lenni és tettünk is érte. De ez akkoriban még valóban az utcákon ment, nem klubokban. Amikor itthon is berobbant ez az egész, mi már együtt terjedtünk a zenével. Együtt fejlődtünk, éltünk, és együtt változtunk vele. Soha nem volt csönd. Mindig ott rappelt valami csávó a magnóban, hát beleégett az agyamba minden oldschool ütem. Aztán persze, hogy elkezdtem rappelni. Erről az egészről órákig tudnék mesélni. A könyvben sok mindenre fény derül, például arra, hogy miként is történtek itthon a dolgok valójában. Ugyanis jelenleg kamu csávókat ünnepelnek és ez elég nagy szégyen, de ezt a dolgot is rendbe rakja ez a könyv. Tudnotok kell arról, hogyan is alakult az itthoni raptörténelem, hogyan voltak felosztva a szerepek.

 

G. R.: - Korán előtört belőled a zene iránti szeretet és az ehhez fűződő tehetség. Breakeltél, jártál jazz zongorista tanfolyamra. Ma is szoktad gyakorolni ezeket a dolgokat?

 

Kicsi Tyson: - A mai napig játszok a hangszeren, de az egy másik énem. Eredetileg zongoristának tanultam. A jazz konzervatórium három éves volt, azt egy év alatt elvégeztem. Összevontan három év tananyagából levizsgáztam az első év végén. Bármilyen furcsa, szoktam zenét is szerezni, és másoknak is, nem csak magamnak. Bár tudom, hogy manapság ha le kellene ülni az itthoni rapsztároknak zenét szerezni, hát szerintem pisis lenne a tangája az összes frájernek. A zeneszerkesztés nem azonos a zeneszerzéssel! Ezt jó lenne, ha mindenki megtanulná végre. A break még menne szerintem, mert mennek még a spárgák is minden irányban. Hetente hat alkalommal edzek fanatikusan. Ja, és nem gyúrok.

 

G. R.: - A könyvedben több híres előadóra ráismertem. Dopemant „Tékás Lacika” néven említed, eléggé gúnyos, lejárató stílusban. Ogli G – akivel régen együtt rappeltél a T.K.O.-ban – a „Pogi G” álnevet kapta. A Golyó nevű srácot – mint jó barátodat – kiről mintáztad?

 

 

Kicsi Tyson: - Tudod, ha ismernéd a feljelentgetős Dopeman karrierjét, akkor tudnád, hogy róla nem lehet máshogyan beszélni, csak így, és ugyanez vonatkozik pinás Majkára is. Mondjuk Majka a legnagyobb találmányom, mivel őt én találtam fel. Ne bántsuk! Egy csomó pénzt kerestem azon, hogy őt abba a pozícióba juttattuk, ahol van. Nem vagyok a pénzem ellensége, úgyhogy addig jó nekem, ameddig ő színpadon énekel. Ő a produceri munkám élő reklámja, mert igenis, bárkiből lehet sztárt csinálni, hogyha a megfelelő ember szüli meg a produkciót. Hozzáteszem, hogyha Majka nem lenne rasszista, akkor jobban megszerettem volna.

 

Többszörösen vamzer Dopeman pedig akkora kamu, amekkora csak lehetséges. A legnagyobb slágereinek a szövegét én írtam, így ő sem tartozik a frankók közé. Több szót nem pocsékolnék el rájuk. A könyvben viszont kiderül az igazság mindkettőjükről. Olyan dolgok, amikről eddig még senki sem tudott.

Tudom, hogy most sok srácban nagy kérdőjelet tettem, de én a helyükben, ha olyan csávóktól vettem volna CD-t, vagy töltenék le dalokat, videókat, mint ez a két fasztalan, akkor most átverve érezném magamat. Mert át vagytok verve csávók!


Golyó? A két főszereplőt saját magamról mintáztam. Az egyik a vendéglátós világomból kikerekedett lélek, a másik pedig a csibész. Mind a kettő én vagyok. De a könyvben két szereplő lett belőlem. Szerintem így jobban lehetett operálni, és a történetnek is jót tett, hogy két csávó élettörténete ég egybe. És hát amúgy is, mind a két világ van annyira érdekes, hogy gondoltam, simán bemutatom az olvasóknak.

 

 

 

 

G. R.: - A Kotta néven megjelenített fiú története nagyon megérintett. Valóban így zajlott és végződött az ő kis élettörténete, vagy valamilyen szinten fikció?

 

Kicsi Tyson: - Kotta története pontosan úgy zajlott, ahogyan azt a könyvben olvashatjátok. Egy olyan srác volt, akinek semmi más nem volt az életében, csak a zene. A zene alakította minden gondolatát, mozdulatát, mindent, amihez köze volt. Sokat tanultam tőle, az az igazság! A leglényegesebb tanítása az volt, hogy ha nem alázattal állsz a zenével szemben, akkor nem érdemled meg a zenét. Ha nem tisztelettel viseltetsz egy tehetséggel szemben, akkor sem érdemled meg a zenét, mert a zene a minden! Nem tudom ennél tömörebben megfogalmazni nektek, olvassátok el a könyvben, az a legjobb, mert ez a csávó a zene miatt halt meg! Nagy sztori, az biztos! És nem utolsó sorban példa értékű az, ahogyan ez a srác élt és gondolkodott. Rengeteget tanultam tőle és azzal állítottam emléket a halott tesómnak, hogy megírtam a történetét. Amúgy a sírjához kivittem egy könyvet és letettem a fejfája mellé…és annyira tudtam, hogy örül neki.

 

G. R.: - 2 Pac-hoz hasonlóan, Te is apa nélkül nőttél fel. Pac-nak a dílerek, bűnözők voltak a „pótapák”. Te hogyan élted meg ezt?

 

Kicsi Tyson: - Apa nélkül sokkal nehezebb felnőni. Mindent magadtól kell megtanulnod, amit a férfivilágról tudnod kell. Mondjuk nem voltam elveszett gyerek sohasem. Feltaláltam magam mindenhol, úgyhogy engem az egész környék és minden csibész szeretett. Nekem mindenki az apukám volt, aki megismert, mert mindenki az akart lenni. Mindenki olyan kis srácot akart magának amilyen én voltam, de ezt így utólag már meg is értem. Minden csibész hozzá tett ahhoz, ami vagyok, ahogyan gondolkodom. Furcsa kettősség ez...A zenész lélek és a csibészség a két legjobb dolog, amit kaphattam az életem elején. Talán ezért lettem életképes, ezt érzik az emberek a soraimban.

 

G. R.: - Úgy hallottam, hogy akárcsak én, Te is ózdi származású vagy, legalábbis az őseid. El szoktál látogatni néha ebbe a városba? Vannak Ózddal kapcsolatos élményeid?

 

Kicsi Tyson: - Bizony! Ózd a szívem csücske. Minden nyaramat ott töltöttem és onnan is sok mindent tanultam. Az ottani és akkori cigánysoron kezdtem a nyaralást, mert onnan volt az összes kis barátom. Annyira szabad volt minden…Igazi emberek vannak arra felé, igazi érzelmekkel, nem megjátszós színészek. Csórón is mosolyognak.

Mondjuk pont ezt nem értettem a rasszista Majkában, mert amióta elkerült Ózdról, valamiért tiszteletlenül és lenézően beszél az ózdi emberekről és az ottani életről. Elfelejtette, hogy honnan jött. Pedig én mondom: Ózd a legigazibb hely, ahol voltam.

 

 

G. R.: - Az első szólólemezed – a 2002-ben kiadott „Ucca” című korong – borítóján látható egy Street Life beharangozó, aminek az lett volna a lényege, hogy kereskedelmi forgalomba kerüljön több raplemez a Te segítségeddel. Olyan – akkor még kevésbé ismert – arcok mutatták volna meg magukat, mint például Peppino vagy a Weszélyes Elemek (akkor még Veszélyes Kölykök). Mi húzta keresztül a számításaidat?

 

Kicsi Tyson: - Félre vagy tájékoztatva, tesóm…A Street Life lényege pontosan az volt, hogy azon a korongon, amiről beszélsz, azon legyenek rajta a srácok. Az Ucca lemez volt az első igazi utca lemez, ami jó időben, jó pozícióból indult. Hát nevezzük ezt a korongot egy jó lehetőségnek, egy ugródeszkának.

Azokban az időkben én voltam az egyetlen, akinek eszébe jutott, hogy más tehetséges embereknek helyet biztosítson. Én meg nem irigyeltem a helyet soha senkitől. Mellettem mindenki elfér. A közönség volt a döntőbíró, nem én szelektáltam. Aztán persze a tagok hozzáállásán és a befektetett munkájukon múlt a jövőjük. Én csak a lehetőséget adtam és pár tagnak az anyagi hátteret is biztosítottam ahhoz, hogy ez az egész gördülékenyebben menjen. Az a frankó, hogy amikor melózni kellett volna, akkor nem melóztak egyesek, de a sikert azt követelték. De ezzel sem volt semmi bajom, mivel az embernek a tesóival soha nem lehet baja. Évekig toltam ezt a szekeret, gondoltam majd felnőnek a feladathoz és az időközben feltuningolt nevükhöz, de valamiért nagyon elkényelmesedett a brigád és aztán már elvárták, hogy toljam csak én azt a szekeret egyedül. Sajnos meguntam egyedül tolni, ez van.

 

A Weszélyes Elemek ismertebb lett ezáltal, mint előtte voltak. Főszerepet kaptak egy mozifilmben, amihez videóklip is készült. Együtt szerepeltek Gálvölgyivel és Stohl Andrással. Rajta van a klipjük a hivatalos DVD lemezen. (A „Rap, revü Rómeó” c. filmről van szó. – A szerkesztő.) Nekik sikerült egy komolyabb lemezszerződést is összehoznom azzal a kiadóval, aki az én cuccomat is kiadta. Rengeteg riport, média megjelenés, hogy tudjanak róluk, mert a legjobbak voltak. Aztán nekik kellett volna kicsit melózni. Mert, hogy ők voltak az Elemek, nem pedig én. Onnantól kezdve, már csak rajtuk múlt volna minden. A többit tudjátok…Azt még elmondanám, hogy pontosan ezért jöttem el attól a kiadótól. Miattuk, vagy értük, már én sem tudom…

 

Peppinó…Hát Peppinó sem nagyon „nagy világolhatna” ,ha nem veszem a szárnyaim alá, pedig rappelésből csillagos elégtelen. Ő a legnagyobb csalódás, mert nem értem hogyan lehet egy tesóból ekkora tátai paripa, a nagy szívével meg lelkével. Viszont hiteltelenségből csillagos ötös. Most kisgyerekek előtt bohóckodik, játssza a nagy old school arcot. Több szót ő sem érdemel. Úgyhogy az hogy nem lett semmi a dologból...hát nem tudom. Nem tudták kihasználni a lehetőséget, pedig jó helyzetbe lettek hozva nem is egy alkalommal.

 

G. R.: - Következő lemez, klip vagy könyv van készülőben?

 

Kicsi Tyson: - Tudod kb. hat éve van egy kávézó, amit a családommal csinálunk, úgyhogy nem kamura voltam eltűnve. Ez az üzlet elindult, aztán már megállt a saját lábán, én meg azonnal visszahúztam a stúdióba és felvettem egy raklap dalt. Ha azt nézem, hogy lemez, akkor van most három lemez, amit kiadhatnék. Ha azt nézem, hogy könyv, hát akkor is ugyan ez a helyzet. Írtam rengeteget, mert mindig előre dolgozom. Mondom: nem kamura voltam eltűnve. Év elején kijött a Mondatok című dalból készült videó. Ezt a Badlam Records-szal készítettük, Papp Gergely és Papa Jo segítségével. A zenét egy két Grammy díjazott zeneszerző készítette: Tomi Sheep. Profi cucc lett profiktól, tesókám.

Aztán jött a latin Mamacita dal, amitől megbolondulnak a nők. Ebből is lett videó. Ezt a Bright Star Records-szal készítettük, Erdélyi József és Bakus László segítségével. A videót az Y Media Team készítette. Aztán itt a könyv is. Elsőre a Libri kiadótól kaptam szerződést és ez most az életem legnagyobb dolga. Eddig csak jó kritikát kapott, de azt viszont komoly helyekről, komoly kritikusoktól, de az utca emberétől ugyanúgy. Valamelyik nap egy csávó odalépett hozzám az utcán és azt mondta, hogy olvasta könyvemet, aztán megkérdezte: „Te vagy Rejtő Jenő? Mert olyan…Úgy írsz.”

Régen voltam ennyire őszintén boldog. Lehet, hogy nem jól mutatom ki, mert állítólag nem látják rajtam az emberek. Én csöndesen örültem régen is, és most is. De komolyan mondom: most nagyon boldog vagyok belül. Lesz új videó is, legalább 3 van eltervezve. És készítek még pár meglepetés dolgot, hogy röhögjetek is. Remélem, hogy hamarosan az új könyveim is kijönnek majd. Nagy meglepetés lesz! Sok röhögés, mert arra van szükségünk, én ezt érzem. A zenében már elértem mindent, amit szerettem volna. Sőt, túl is teljesítettem a terveimet. Szerettem mindig a háttérben maradni, úgy voltam vele, hogy inkább a melóim menjenek előre. A háttérben úgyis mindig több a gógyis, onnan jobban tudsz figyelni. Így ott több a lehetőség. :)

 

G. R.: - Végül üzennél még valamit az olvasóknak?

 

Kicsi Tyson: KÖSZÖNÖM SRÁCOK!

 

szerző: S.R.

2013-06-26

Támogatók