Chat kinyitása
Bejelentkezés Regisztráció
«
1
»

Serrano interjú

A fiatal, borsodi Serrano napjaink egyik leghitelesebb rappere, kemény életúttal és a dalaiban komoly problémák feszegetésével, amikről sokan nem szívesen beszélnek még szűk társaságban sem...

A fiatal, borsodi Serrano napjaink egyik leghitelesebb rappere, kemény életúttal és a dalaiban komoly problémák feszegetésével, amikről sokan nem szívesen beszélnek még szűk társaságban sem. Az idei Ki Mit Tube versenyzője az alábbi interjúban olyan dolgokról mesél, mint például a hajléktalan sors, a bevándorlók, a Wanted formációval való kapcsolata, a jólelkű Funktasztikus, és…

 

G. R.: - Kezdjük a legaktuálisabb témával! Jelentkeztél az idei Ki Mit Tube-ra (továbbiakban KMT) és eljutottál a középdöntőbe, a döntő még odébb van. Mit vársz ettől a versenytől?

 

Serrano: - Amit vártam, már megkaptam; több figyelmet szerettem volna. Ennyi!

 

G. R.: - Mióta műveled a műfajt és miért pont ez a verseny kellett ahhoz, hogy felfigyeljenek rád az emberek?

 

Serrano: - 14 éves koromban kezdtem el dalszövegeket írni körülbelül, és akkor szerettem bele a műfajba, a műfaj igazi arcába. Előtte annyit tudtam róla, amit a média sugárzott, és az egy szar, nem Hip Hop.

A kérdés második felére válaszolva, most akartam, hogy felfigyeljenek rám. Lehetőséget kerestem és a KMT-ot találtam a legjobbnak, mert ez nem ütközik a nézeteimmel, nem úgy, mint az X-faktor és a többi celebkutató műsor.

 

G. R.: - Hány éves vagy most?

 

Serrano: - "Huszonegy múltam, érzem lassan elindultam."

 

G. R.: - Eddig miért nem akartál nagyobb népszerűséget?

 

Serrano: - Úgy gondoltam, hogy most érett meg a cumóm arra, hogy figyeljenek rá, mert nyílván van egy elvárás magammal szemben. Bármennyire is türelmetlen vagyok, azért igyekszem nem szart kiadni a kezem közül.

 

G. R.: - Szirmai Gergely filmkritikus youtuber a KMT zsűritagjaként a „Vakremény” című klipedet bírálta el és a mimikádat kifogásolta. Van hozzáfűzni valód?

 

Serrano: - Neki semmi köze nincs az igazi Hip Hophoz és ahhoz a világhoz sem, amiben élek, ezért nem számít az ő véleménye. Érzéstelen pofával nyomjam végig, amit az életemről rappelek? Ezt senki nem gondolhatja komolyan!

 

G. R.: - A „Legszegényebb régió” című dalodhoz készült videókliped nagyon erős felvételeket tartalmaz, mint például cigánytelepi gyerekek, heroinista fickó a padon. Ezek az életképek saját felvételek vagy vágtad valahonnan?

 

Serrano: - A „Legszegényebb régió” forgatása eléggé érdekes olyan szempontból, hogy négyszer vettük újra szinte a legelejétől az egészet a cimbi telójával, és az első felvételtől kezdve a negyedikig vagy másfél év eltelt. A csapó 1-es verzióból majdnem mindegyik videó elveszett. Ez a videóban az a jelenet, amikor egy vonaton állok kockás kabátban szakálasan. Amikor ezt forgattuk, akkor pont hajléktalan voltam. Meglátogattuk a környező települések nyomornegyedét is, hogy ne csak a mi barriónkról legyenek benne jelenetek, ha már a megyéről szól a dal…de nem kell Einstein-nek lenni, hogy rájöjjön az ember, ezeket is elvesztette a komám. Így vannak benne internetről szedett vágóképek, amik egyébként a környéken forgatott dokumentumfilmekből vannak kivágva, szóval nem műanyag dolog ez sem benne.

 

G. R.: - A zenei részben és a klipek vágásában ki segített? Mit érdemes tudni róla?

 

Serrano: - A beatek nagy részéért Sixfeet a felelős, de producerként már KisDoki is megmutatkozott mellettem, és meg is fog. Ők azok az emberek, akik megszállottjai a stílusnak, amit képviselnek, és nem hajlandóak kicsit sem engedni az elveikből, és ez visszatükröződik a cumójaikban is. Nem egy tucatszarról van szó, amit összedobtak kétezerötszáz forintért.

Az első két klipem „A bűn mélyén” és a „Legszegényebb régió” vágásáért én felelek. A harmadikért Sixfeet, és hál' Istennek ezt már nem mobillal kellett venni, hanem Csanya Gábor barátom kamerájával. Így a Vakreménynél már operatőröm is volt, nem csak szimplán odatoltam valakit, hogy „nesze fogjad így, meg így, oszt majd lesz valami”.

 

G. R.: - A KMT-s bemutatkozó videódban arról beszélsz, hogy keserű gyermekkorod volt, belekóstoltál a hajléktalanság állapotába, és Belgrádból kellett menekülnöd egy rosszul sikerült munkavállalás miatt. Kifejtenéd ezt bővebben?

 

Serrano: - Három éves koromban az anyám lelépett fatertól, és egy olyan szarházi kezébe rohant bele, aki egy szadista faszszopó volt. Így mindennapossá vált a családon belüli erőszak, amire a rendőrbácsik reakciója csak annyi volt; "Még vér nem folyik, nem csinálhatunk semmit." Ebben közrejátszott az is, hogy egykor ez a nyomorult határőr volt, szóval kéz kezet mos alapon röhögtek egyet, megittak egy sört és léptek is tőlünk. Aztán kilenc évesen kikerültem ebből a közegből, egy eléggé beteg elmével, ami igazándiból sokat nem is tud a világról. A gyámhatóság áthelyezett apumhoz, de ő közös albérletben lakott megint csak olyan emberekkel, akik miatt ment folyton a balhé.

Ebbe beleunva én rászoktam az utcázásra. Megromlott apámmal a kapcsolatom, pedig szegény próbálta rendbe hozni a dolgokat, pszichiáterhez vitt engem és a nővéremet, de a nővéremet leszedálta a gyógyszer, én pedig nem voltam hajlandó beszedni. Eladtam amennyit tudtam belőle, de ezt megírtam már a „Féreg” című számban. Aztán a középiskolát úgy indítottam, hogy fegyverrel mentem be, hogy eladjam. Belekeveredtem betörésekbe, lopásokba, aztán suli helyett a közeli sportpályán drogoztunk néhány osztálytársammal. Folyton szétverték a fejem; ezekben az időkben én eléggé beszari voltam, ha arról volt szó, hogy „dobd fel a kezed”, csak egyszer elszakadt a cérna, azóta megtanultam kiállni magamért. A rendőrök a tanteremben kerestek, de én már Pesten csináltam a pénzt Razoval. Aztán elfogtak, hazahoztak, visszamentem és így zajlott a körforgás. Agyilag még mindig nem voltam rendben, ezért eljöttem Budapestről és beköltöztem egy elhagyatott faházba a kripta felett az erdőben, de onnan lenyúlták minden cuccomat. Így leléptem, a padokon aludtam vagy haveroknál. Eljártam kukázni, nem szégyelltem, mert kiskoromban is csináltam ilyet. Végül mamámnál lett hely, öten-hatan élünk ott mai napig egy nyugdíjból. Az egyik barátom anyja vitt be a Don Bosco-ba, az egyik egyházi iskola itt a városban, ahol zűrös gyerekekből próbálnak embert faragni. Én pedig eléggé antiszociális és vallásellenes voltam, vagyok mai napig is részben, de a problémás magatartásom ellenére azért sikerült összekapni magamat, a tanárok segítségével. Van, akivel már olyan a kapcsolatom, mintha barátom volna.

Amikor a padon folyt a nyálam – mert annyira be voltam cuccozva – és hófehér fejjel feküdtem az órán, akkor döntöttem úgy, hogy ez nekem nem pálya és változtatok. Később Kerekes Lehel cimborám anyukája felajánlotta, költözzek oda, hogy nyugodt körülmények között tudjak felkészülni az érettségire. Még később egy munkát is intézett egy hajóra, ahonnan egy hét után leléptem, mert nem bírtam a huszonegy-huszonkét órás munkaidőt, és hogy folyamatosan a pofámba ordítják, hogy ha nem igyekszem, takarodhatok vissza az utcára. Szóltam, hogy Budapesten, ha visszaér a hajó, le akarok szállni. Azt mondták, hogy ez nem igazán fog menni, úgyhogy amint Mohácsra ért a hajó, egy kisebb zavar közben leléptem és szinte majdnem minden cuccom otthagytam. Azóta bejártam az országot, voltam itt is, ott is, jól éreztem magam, és most itt vagyok. Nagyon röviden ennyi, és lefogadom, hogy kihagytam valami fontosat, de írok egy önéletrajzi könyvet, majd abban kifejtem bővebben. Oké? (nevet)

 

 

G. R.: - Ezt komolyan gondolod, hogy önéletrajzi könyvet írsz?

 

- Már elkezdtem, igen. Lassan haladok vele, mert nincs gépem és ritkán jutok hozzá. Füzetem sincs.

 

G. R.: - A „Vándormadarak” című dalodban rappelsz a bevándorlókról, akikre oly sok figyelmet fordít ma a média, hogy más dolgoknak szinte nincs hírértéke. Fedél nélküli éjszakáid során megismertél közülük párat. Mesélj róluk!

 

Serrano: - A keleti pályaudvaron ragadtam az egyik éjjel, és két menekülttel elkezdtem beszélgetni, és olyan embereket ismerhettem meg, akik eléggé megváltoztatták a nézetemet a világról. Erről szól a dal. Énekeltünk, eszegettünk, és mindannyian vártuk a reggelt. Annyira megragadott engem ez az egész, hogy későbbiekben visszamentem egy sátorral és beszélgettem még velük, már amennyit az angolom enged. Szeretettel teli emberek, akik a boldogságukat keresik és menekülnek a gyerekeikkel a tömény erőszak elől, szóval alapból hülyeség, hogy ők itt akarnának balhézni. Persze köztük is vannak zakkantak, mint minden népcsoport között, de ha neked a gyerekeid szétszaggatja egy bomba, a feleséged elhagyod útközben, és teljesen idegen emberekkel sodródsz a semmibe, nem biztos, hogy meg tudnád őrizni az ép elméd. Tudom, vannak hülye szokásaik, hogy nem esznek disznóhúst, de nekik ez olyan, mint ha veled egy kóbor kutyát akarnának megetetni, de egyébként van, aki nagy levegőt vesz és így is eszik belőle, ha kap. Én negatívat nem tudok rájuk mondani, mondanak elegen, de ugye nem véletlen került bele refrén helyett Bob Marley hangja a dalba.

A második versszak pedig Édes Annának szól. Nem az irodalomból megismert lányra gondolok most, hanem egy Ukrajnában élő lányra, aki kihozta belőlem az igazi énemet, és azzá tett, aki vagyok. Az életemet köszönhetem neki, mert ha nincs, sitten lennék, vagy a temetőben. Szeretet!

 

G. R.: - A bemutatkozó videódra visszatérve, a Wanted együttest és a Rapháború című dokumentumfilmet is megemlíted. Hogy érted azt, hogy fel lett fújva a Bustás sztori?

 

Serrano: - A WestEndben az a kis beszélgetés arra száz százalékig jó volt, hogy kiderüljön, ki kicsoda igazándiból, és hogy lerántsuk az álcát erről a nyomorult vamzerről. A probléma ott kezdődött, hogy ezt az egész cselekedetet úgy állították be, mintha valami mészárlás lett volna a nyugatinál. Az utcán sajnos napi szinten nagyobb bonyodalmakba keveredünk, mint ez, főleg a Pajáék, ezért gondolom úgy, hogy ez csak fel lett kapva, hogy legyen min csámcsogni.

Arról egy szót sem szóltak, amikor Razot meglőtték meg megvágták a házuk előtt, és még ő lett a vádlott a végére. Arról sem szóltak, mikor a testvérem tizenhat évesen meghalt, mert belekergette ez a szarházi rendszer az öngyilkosságba. Szóval voltak és lesznek is nagyobb dolgok, mint ami a WestEndben volt.

 

G. R.: - Mit tennél, ha megnyernéd a KMT-t?

 

Serrano: - A környékemen lévő utcakölyköket támogatnám vele, és csinálnám a cuccaimat valamivel könnyedebben, mint most. Kimennék New Yorkba, leforgatnánk a videómat, majd elutaznék a Jamaica utcába, vennék néhány gramm kokaint, szódabikarbónát, és elkezdenék cracket árulni, hogy tudjak venni magamnak hamis papírokat. Aztán elutaznék, meglátogatnám az öreg Eric Wright sírját, találkoznék Lovas Árpád barátommal, majd elmennék Oaklandbe és kiépíteném a saját kis üzleti birodalmam. (nevet)

 

G. R.: - Új dal, klip, közreműködés, vagy egy teljes lemez várható tőled a közeljövőben?

 

Serrano: -     A „Féreg” című albumom felvételre került a nyáron, ami a múltamról szól, és a bennem lezajlódó elmeállapotokról, a disszociatív személyiségzavarról, a bipolaritásról, és persze az utcai történetek sem maradnak el. Sixfeet az egyetlen közreműködő rajta, és ő csinálta az összes beatet a lemezre. Elég régóta készül a lemez, és szegény Sixnek volt problémája velem, mert a fogdázások, az utcázás és a züllés, a szegénység miatt eléggé nehezen hoztam össze a szövegeimet. Az meg, hogy lejussak hozzá délkeletre, az lehetetlen küldetésnek indult, és az odalátogatásaim során két szatyor bírságot gyűjtöttem össze szó szerint.

Most pedig egy régi spanommal dolgozunk két klipen, aki nemrégiben szabadult. A várost ők látták el kábítószerrel, fent van az elfogása az interneten; ő nem kicsiben utazott sosem, és úgy gondoltuk, hogy lenne mit mesélnie erről a világról.

A koncepció az, hogy csinálunk egy videót, amiben arról rappel, amikor a csúcson volt, és egy másikat, hogy milyen volt elbukni a milliókat, a luxusautókat, satöbbi. Az utóbbiban élő felvételek lesznek bevágva az elfogásukról, és úgy gondolom ilyen még nem volt itthon, sőt külföldön sem igazán. Egyenlőre nem árulom el a nevét, de aki ilyen körökben mozog, már sejtheti. Szóval lesznek még meglepetések.

 

G. R.: - Azt mondtad, hogy nyáron felvetted a lemezedre a dalokat. Mikor várható a megjelenés és milyen formában?

 

- Ha lesz annyi lóvém, hogy kikevertessem hangmérnökkel, akkor CD formában tervezem megjelentetni.

 

G. R.: - Baráti szálak fűznek a Wanted tagokhoz és Funktasztikushoz is – nem egy klipjükben szerepeltél. Szerinted mitől hiteles rapperek ők, illetve miért nevezhetünk valakit hiteles rappernek?

 

Serrano: - Kölyökként Razonál laktam egy ideig, ő tanított ki a kis fortélyokra, hogy hogyan szerezzek lóvét az utcán. Szóval egyféle alvilági mentorom volt, mert előtte csak párezer forintot tudtam összekotorni. Szóval ő olyan, mint a bátyám, volt is egy eset, amikor így mutatott be a forgatáson. A forgatás után egy héttel rám írt egy lány, hogy azóta próbál megtalálni engem, mert bejön a stílusom, de nem talált meg Razo Ádám néven. (nevet)

Pajával sem vagyok rosszba, csak vele nem igazán kontaktolok, de minden tiszteltem az övé.

Funktasztikussal véletlen sodort össze az élet, de ő az, aki azt az igazi ’90-es évekbeli mocskos Hip Hopot csinálja, nyers szövegekkel, amit én imádok. Voltam nála, felvettünk egy közös zenét, adott nekem ruhákat, enni-inni. Teljesen közvetlen volt velem, így hát szó nem érheti a házat. (nevet)

 

G. R.: - Kik azok, akiket hallgatsz a külföldi, illetve a hazai Hip Hopban?

 

Serrano: - Én megragadtam a nyolcvanas-kilencvenes években. Grandmaster Caz-től kezdve Marley Marl-on át, egészen az Above The Law-ig, Eazy-E-ig és a Ruthless-ig. Óh, sorolhatnám egy darabig...

Olvasok is róluk, a környezetükről, Iceberg Slim-ről, aki ugye Ice-T példaképe. És tényleg belemerülök a Hip Hop mélyébe, aminek hála olyan ismeretekre teszek szert, amit nem csak a zenékben tudok felhasználni.

Amikre rá vagyok állva azok főleg ritka és youtube-on sem igazán fellelhető anyagok. A Boom bap, a G-Funk és a Wildstyle az ereimben csörgedezik. R.I.P. KMG, Eazy, Pac, Big L, Nate Dogg, Fo’ Clips, és minden igazi hustler! A tiszteletükre csináltuk meg az Underground Railroad oldalt, amiben róluk szóló cikkeket írunk; ez egy sallangmentes oldal.

A hazaiakból, akit szeretek az Doki Tha Hustla, KisDoki, Sixfeet, Shocker Rhymes, „(D.R.A.COOL-A.?)”, Funktasztikus, C.T.P, Wanted, és egyéb olyan arcok, akikről eddig még nem, de a közeljövőben biztosan hallani fogtok.

 

G. R.: - Üzensz még valamit az olvasóknak?

 

Serrano: - Tiszteletem minden olyan embernek, akik mellettem állnak! Nem írnám le név szerint őket, mert itt ülhetnék estig. Hál’ Istennek sikerült olyan tagokat bevonzanom, akikre testvérként tekintek. Ők úgyis tudják, hogy róluk van szó. Much Luv Homies!

 

G.R.: - Köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok neked!

 

Az interjút készítette: S.R.

2015-09-13

Támogatók